Az angol nyelv tanulásánál talán az első probléma, amibe beleütközik az ember, hogy semmit sem (legalábbis igen kevés szót) mondanak úgy az angol anyanyelvűek, ahogy leírják. Erre szokták mondani, hogy fésűre gondolnak, de kefét mondanak (vagy fordítva, már nem emlékszem). Ezért elengedhetetlen olyan kiadványok használata, amelyben a kiejtést is feltüntetik a szavak mellett. Személy szerint nem szeretem az olyan könyveket, amelyekben a szószedetnél például nem tüntetik fel a kiejtést, mert a lustább nyelvtanulók nem fogják kikeresni, hogyan is kell ejteni az adott szót, és rosszul fog rögzülni. 
Manapság szerencsére már az online szótárak is tartalmaznak olyan modult, ahol meg lehet hallgatni az adott szó (szótár szerinti) helyes kiejtését. Én a dictzone-t nagyon szeretem, mert ha beírtok egy szót, nem csak az adott jelentéseket adja ki, hanem a hozzá kapcsolódó kifejezéseket is, illetve brit és amerikai kiejtéssel is fel van tüntetve az adott szó, amit meg is lehet hallgatni. (Hangsúlyozom, a brit esetében az RP, az amerikai esetében pedig a standard amerikai kiejtés hallatszik).

Egy idő után persze nagyjából meg lehet saccolni, hogy egy adott szót hogyan is kell kiejteni, de bevallom, 16 év angol tanulás után sem tudom mindig megmondani, hogy egy-egy szót hogyan is kéne kiejteni, főleg a bonyolultabbakat. Tehát, ha valaki angolul kezd el tanulni, a fonatikai jeleket is illendő megtanulni, illetve mindig meghallgatni az adott szó kiejtését, nehogy rosszul rögzüljön. 

Egy másik probléma lehet a diftongusok (kettőshangzók) jelenléte az angolban. Pongyolán fogalmazva a diftongus azt jelenti, hogy elkezdünk kiejteni egy hangot, de a végére egy másik hanghoz lyukadunk ki. Ilyen szó például a cake (torta), amit nem úgy kell mondani, hogy 'kék', mint az ég, hanem 'kéjk'.
Sok tanítványomnál tapasztaltam azt, hogy ezek a kettőshangzók nincsenek jelen, amikor kiejtik ezeket a szavakat. Ez véleményem szerint (és egy-két tanítványom meg is erősített ebben) azért lehet, mert mi magyarok úgy gondoljuk, hogy a nem eléggé tanult emberek beszédében található csak diftongus. Igen, ezeket mi is használjuk, ám a standard magyar nem szereti ezt. Én egy kis faluban nöttem fel, ahol szintén előszeretettel fűszerezik a beszédet diftongusokkal. Az angol esetén nem kell félnünk, hogy nem néznek elég tanultnak, itt sok szónál kell is diftongusokat használni, tehát bátran kísérletezzetek ezek kiejtésével az angol nyelv tanulása során.

Egy harmadik eltérés a magyarhoz képest az, hogy a legtöbb angol nyelvjárásban az 'r' betűt nem úgy ejtik, mint a magyarban. Ők nem 'répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigóztak' kiskorukban, mert csak kevés olyan nyelvjárás van, ahol a magyarhoz hasonló 'r' hangot ejtenek. (Egyébként sehol nem ejtenek olyan 'r' hangot, mint mi, ezt is mondhatjuk hungarikumnak). Ez még nehéz lehet egy magyar anyanyelvűnek. Főleg, amikor mondjuk a szó végén elhagyják ezt a hangot. Ebbe is bele lehet jönni, ehhez ismét csak sok gyakorlás és sok angol nyelven nézett film/sorozat segít. Legalábbis nekem rengeteget segített, hogy helyre tegyem a kiejtésemet. 

Aztán még ott vannak azok a hangok, amik a magyarban nincsenek (vagy legalábbis úgy tudjuk, hogy nincsenek), de ezeket is be lehet gyakorolni, szintén sok hallgatással és gyakorlással, mert például nem mindegy, hogy gondolsz valamit vagy süllyedsz. Ez a 'think' szó lenne, amit sokszor 'szink'-ként mondanak, ami viszont az angolban a 'sink', ami azt jelenti, hogy süllyedni. Ezért inkább mondjatok simán 't' hangot, úgy biztos nem érti senki félre amíg meg nem tanuljátok a helyes kiejtését.

Itt egy szép kis táblázat, amiben azok a hangok szerepelnek, amiket az angolok mondanak, példával illusztrálva (nyilván ez sem az összes nyelvjárásra vonatkozik). Tényleg érdemes megtanulni a fonetikai abc-t, mert sokkal könyebb lesz elsajátítani a kiejtést. 

Amiről még meg akarok emlékezni ebben a bejegyzésben az az intonáció. A magyarban mindig az első szótagra esik a hangsúly, az angolban azonban sajnos nem, ezért a szótár használata során érdemes erre a két jelre: ', is odafigyelni, hiszen ezek mutatják, hol van a hangsúly egy adott szónál.  ' ez a jel a főhangsúlyt mutatja, ám a hosszabb szavak esetében van mellékhangsúlyos szótag is, amit ezzel a jellel jelölnek: , . Ezeket is fontos megtanulni egy új szó elsajátításánál, mert bizonyos esetekben galibát is okozhat, ha nem a megfelelő szótagra helyezzük a hangsúlyt. Hogy a legszemléletesebb példával éljek, nem mindegy, hogy valaki 'impotent (impotens) vagy im'portant (fontos). Most így leírva nyilván nem igazán értehtő a probléma, de ha meghallgatjátok a szavakat, akkor értelmet fog nyerni a dolog. 

Hamarosan videókkal is fogok jönni, mert nyilván nem lehet úgy nyelvet tanulni, hogy nem halljátok, hogyan is kell kiejteni valamit.

Ennyit mára, nem szeretnék nyelvészeti előadást tartani és untatni benneteket, szóval kellemes tanulást mindenkinek és jó barátkozást a helyes szótárhasználattal!